homlok
homlok – ‘a koponyának a hajzat és a szemöldök közötti része’. Származéka: homlokzat.
Egy elavult homlít (‘gördít, borít’) homl- tövének származéka deverbális -k névszóképzővel (mint pl. burok). A homl- tőben magában denominális -l képző rejlik (mint okol, vádol). A hom alapszó ősi örökség az uráli időkből: mordvin koma(msz) (‘meghajol’), zürjén kimesz, votják kimasz (‘homlok’), észt kumm (‘boltozat’), szelkup kamd (‘arccal lefelé’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Az ősi jelentés ‘domborodó rész’ lehetett, de mivel sok rokonnyelvi szóban a ‘hajlik, hajlít’ értelem szintén jelen van, e családba tartozik a homorú is.
