hős
hős – ‘életét sem kímélő bátor katona’; ‘csodálatos tettek végrehajtója ‹mesékben, regékben›’; ‘bátorságával és helytállásával példamutató ember’: a hétköznapok hősei; ‘irodalmi mű, film jelentős alakja’: regényhős; ‘‹régen s nyelvjárásokban› legény’; ‘‹melléknévként› bátor’: hős katona. Származékai: hősi, hősies, hősiesség, hősködik.
Alighanem ősi uráli örökség: vogul kus (‘fiú, bubi kártyában’), szelkup kodzs (‘munkás, jobbágy’). A szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A legrégebbi jelentés ‘ifjú’ lehetett: mind az aggok és hősek, férjfiak és asszonok (Szent Ferenc legendája); ebből alakult ki egyfelől a ‘legényember’, másfelől a ‘harcos, vitéz’ jelentéskör. A nyelvújítás korában a nyelvjárási szinten s már csak ‘legény’ jelentésben élő szót főleg Szemere s Kazinczy hozta divatba az irodalmi nyelvben mai, emelkedettebb értelmében.
