hűdés
hűdés – ‘bénulás, paralízis’: szélhűdés, agyszélhűdés. Származékai: hűdött, hűdöttség.
A ~ szócsaládja a szélhűdésből vonódott el, mert megalkotója, Bugát Pál a szél elemet összetételi tagnak érezte, a szót magát pedig az azonos értelmű, s valóban összetételként keletkezett szélütés egyszerű alakváltozatának. Valójában a szélhűdés képzett szó, -hűdik képzőegyüttese ugyanaz, mint a bűnhődik, hírhedik szavakban, tehát „megszelesedés”; ez a régi babonás hiedelemre vezethető vissza, amely szerint bizonyos szelek démoni, ártó hatásúak. A ~ avuló orvosi szó, származékai az irodalmi stílusrétegben otthonosak.
