humánus
humánus – ‘emberséges, emberszerető’. – humánum – ‘emberség; emberi érzés, magatartás’. – humanizál: ‘emberségessé, szelíddé tesz’. – humanitárius: ‘emberbaráti, az emberi szenvedéseket enyhítő’: humanitárius segély. – humán: ‘a klasszikus (görög, latin) nyelvek, irodalom, történelem és filozófia ismereteire alapozott’: humán műveltség, érdeklődés; ‘a fenti tárgyak oktatására összpontosító’: humán gimnázium; ‘‹orvoslásban, biológiában› emberrel (és nem állattal) kapcsolatos’: humán oltóanyag, humánbiológia, humángenetika. – humaniórák: ‘a humán tudományok’. – humanizmus: ‘a reneszánsz kor szellemi irányzata, amely a vallásos értékektől az ember és az ókori műveltség felé fordult’. – humanista: ‘a humanizmus elveinek vallója és követője, a reneszánsz kor tudósa’. – humanisztikus: ‘a humanizmussal kapcsolatos’. – humanitás – ‘‹régen› humanisztikus műveltség’; ‘az emberi méltóság tisztelete’.
A kiterjedt szócsalád alapja a latin humanus (‘emberi’) szó, a homo, hominis (‘ember’) melléknévi származéka. A humaniórák a melléknév középfokából (humanior) ered; a humán a latin alapszó német megfelelőjének (human) átvétele.
