humor
humor – ‘derűs, tréfálkozásra hajló kedély’: pompás humora van; ‘hajlam, képesség a helyzetekben rejlő komikum felismerésére, élvezésére’. – humorizál: ‘tréfálkozik’. – humorista: ‘humoros írások szerzője’. – humoreszk: ‘rövidebb, szellemesen gunyoros írásmű’; ‘szabad formájú, könnyed kis zenedarab’.
Nemzetközi szócsalád a latin humor (‘folyadék, nedv, testnedv’) alapján. Az ókori eredetű felfogás szerint a fontosabb testnedvek valamelyikének túlsúlya sajátos emberi temperamentumot, érzelmi és indulati alkatot eredményez (lásd pl. flegma); ennélfogva a ~ is sokáig temperamentumot, kedélyalkatot jelentett; mai jelentése az angolban alakult ki a 18. századra. A humoreszk a német Humoreske átvétele néma szóvéggel; ennek mintája a burleszk, groteszk s hasonló szavak voltak.
