iker
iker – ‘egyszerre született gyermekek egyike’: ikertestvérek; ‘‹összetett szavak előtagjaként› két szorosan összetartozó valamiből álló’: ikertelefon, ikercsillag, ikerablak, ikerszelvény, ikervágány. Származékai: ikerít, ikresít.
Ótörök vendégszó a csuvasos rétegből: türk ikkiz, kun egiz, oszmán ikiz, csuvas jeger (‘iker’). Ezek a törökségi szavak az iki (‘kettő’) számnév származékai. A magyarba egy ócsuvas *ikir alak kerülhetett, s legkorábbi nyelvemlékeinkben is még ezt az alakot találjuk.
