játszik
játszik – ‘szórakozásul, időtöltésül foglalkozik ‹valamivel›’: babával játszik, fogócskát játszik; ‘szerencsejátékban vesz részt’: nagy tétekben játszik; ‘sportmérkőzést vív’: a németekkel játszott a csapat; ‘hangszert szólaltat meg’: hegedűn játszik; ‘‹színház› darabot előad’: ma a Hamletet játsszák. Származékai: játszadozik, játszadozás, játszódik, játszma, játszva, játék, játékos.
Bizonytalan eredetű szócsalád. A ját- tő talán ősi finnugor örökség: mordvin jovtams (‘elmesél’), jovks (‘találós kérdés’), finn jutella (‘mesél’). A származtatásnak hangtani és jelentéstani nehézségei vannak. A ~ gyakorító -sz képzőt visel (mint tet-szik, met-sz); a játék -k eleme deverbális névszóképző, mint az ajándék, maradék szókban.
