kába
kába – ‘szédült’; ‘mámoros, kótyagos’. Származékai: kábít, kábító, kábítás, kábul, kábulat.
Hangfestő jellegű szócsalád, a csábul, csábít alakváltozata, amely jelentésben is elkülönült, bár csak részben, mert a csábító is kábít, összezavarja az eszét a csábítottnak. A szóeleji k–cs változás nem ritka a hangfestő szavaknál: kajla–csajla, kattog–csattog, kúszik–csúszik.
