kalandozik
kalandozik – ‘zsákmányt keresve portyázik’; ‘céltalanul bolyong’; ‘‹az ész, a vágy› csapong, máshol jár’. Származékai: kalandos, kaland, kalandor.
Egy görbülést, elhajlást jelentő hangfestő szótő származéka, akárcsak a nyelvjárási kalandász (‘csatangol’), kalandoroz (‘kószál’), kalangyul (‘kóborol’). A feltett kal- tőből a ~ mozzanatos -m, valamint gyakorító -d és -z képzőkkel alakult ki, mint pl. a fickándozik vagy csiklandoz (lásd csikland). A korábbi értelme ‘kóborol, bolyong’ volt; történelmi jelentése a 19. századból való, akárcsak az elvont kaland és kalandor származék. Lásd még kalimpál, kallantyú.
