kapar
kapar – ‘kotor, vakar’; ‘horzsol’; ‘csúnyán ír’: macskakaparás; ‘‹torok› fájón viszket’. Származékai: kaparó, kaparás, kaparék, kaparász(ik), kapargat, kapirgál, kaparint.
A kap ige származéka gyakorító -r képzővel. A jelentésbeli átvezetés az összekapar (‘egy helyre szed, összekapkod; gyűjt, harácsol’) igében történhetett meg; többi jelentésének kialakulására hatással lehetett a vakar, karcol hangalakja is.
