kapitulál
kapitulál – ‘megadja magát, leteszi a fegyvert’; ‘meghátrál, behódol’. – kapituláció: ‘megadás, fegyverletétel’; ‘behódolás’. – kapituláns; ‘‹régebben› továbbszolgáló’: kapituláns őrmester; ‘megalkuvásból behódoló, önfeladó’: kapituláns politika.
Nemzetközi szócsalád a középkori latin capitulare (‘fejezetekre oszt; tárgyal, egyezkedik’) ige alapján; ennek sok nyelven kialakult ‘bizonyos feltételekkel megadja magát, leteszi a fegyvert’ jelentése. A latin ige a capitulum (‘fejezet’; itt ‘a megegyezés cikkelye’) származéka a caput, capitis (‘fej’) alapján. Lásd még kadét, kapilláris, kapitális, kapitälchen, kápó, séf.
