kék
kék – ‘a derült égbolt színe’; ‘ilyen színű’. Származékai: kékes, kéklik, kékellik, kékít, kékítő, kékül.
Ótörök szójövevény: türk, ujgur, kipcsak, kun, kirgiz kök (‘kék, zöld’); továbbképzett származékaiból ered kökény és kökörcsin szavunk. Az átvett ősi alak köjk lehetett, ebből hanghelyettesítéssel kejk, végül ~ lett. Lásd még kékharisnya, kékszakáll, kékvérű.
