konc
konc – ‘kutyának vetett húsos csontdarab’: Rágódunk a koncokon (Vajda János); ‘részesedés a haszonból, zsákmányrész’: kitört a marakodás a koncon.
Szláv eredetű: szerb-horvát kus, szlovén kos (‘darab, rész’). A magyarba egy igen régi, az ősi szláv nazális hangot őrző *konsz alak kerülhetett, amelynek szóvége affrikálódott.
