könny
könny – ‘a szemmirigy áttetsző, sós váladéka’: Kicsordul a könnyem, hagyom (Tóth Árpád); ‘könnycsepp’: könnyeket hullat. Származékai: könnyes, könnyezik.
Ősi örökség a finnugor korból: finn kyynel, lapp ganjol. Az ősibb alak könyű, sőt könyv volt, mely irodalmi szóként a 19. századig élt. A mai ~ a könyv ragos alakjaiból vonódott el, ahol nyv ⇨ nny hasonulás következett be: könyvet ⇨ könnyet ⇨ könny. Ezt a folyamatot siettette, hogy a más eredetű könyv, illetve könnyű szavakkal való zavaró alaki egybeesést el kellett kerülni.
