köteles
köteles – ‘jogi vagy erkölcsi alapon kénytelen’: köteles vagy jelentkezni nála; ‘kötelező’: köteles példány (kiadótól központi könyvtárnak); ‘‹régen› lekötelezett’: Ki rám szorul egyszer, az köteles szolgám (Arany). Származékok és kapcsolt szavak: kötelesség, kötelez, kötelező, (le)kötelezett, kötelezettség.
A köt ige kötél származékából való denominális -s melléknévképzővel, az igei kötelez alak pedig -z képzővel. A jog és erkölcs parancsainak kényszerítő erejét más nyelv is hasonlítja kötélhez, lekötözöttséghez: a latin obligare és obligatus eredeti jelentése valóban ‘lekötöz’, illetve ‘megkötözött’. Alighanem ezek adtak mintát a fenti magyar szavak megalkotásához. Lásd még kötekedik, kötény, kötet, kötvény.
