köz
köz – ‘személyeket, dolgokat elválasztó tér’; ‘keskeny utca’: Andor köz; ‘két folyó közti terület’: a Duna–Tisza köze; ‘a nagy közösség’: a köz érdeke; ‘kapcsolat’: a két dolognak sok köze van egymáshoz; ‘beleszólási jog’: ehhez semmi közöd; ‘‹régen, melléknévként› közös, általános’; ‘‹összetételek előtagjaként› általános; a közösségre tartozó’: közmondás, köznyelv; közérdek, középület, közoktatás; ‘közbülső’: közfal.
Ősi örökség a finnugor korból, ‘közbülső’: vogul kottjel (‘közép’), osztják kot (‘köz’), cseremisz ködal (‘közép’). A finnugor alapalak *kite vagy *köte lehetett. A köze van hozzá jelentéskör alapja, hogy a közép mindkét oldallal érintkezésben van. Lásd még közben, közeg, közel, közép, közepett, közlekedik, közöl, közömbös, közönség, közöny, közös, között, község, közület, közvetít, közvetlen.
