nazális
nazális – magánhangzók esetében orrhangúságot jelöl, vagyis azt, hogy az illető hang kiejtésekor az orrüreg nyitva van a garat felől, és a levegő az orron át is távozik. Ilyen hangok vannak ma egyebek közt a franciában, a portugálban és a szláv nyelvek közül a lengyelben. Mintegy ezer éve más szláv nyelvek is őrizték még eredeti nazálisaikat, ami sok szláv jövevényszavunk alakján érződik. A mi szent, péntek, szombat, korong szavaink a mai horvát, szlovén, szerb nyelvben svat, patek, subota, krug formájúak, mert régóta elvesztették hajdani orrhangúságukat. E vonást a magyar átvételek a szótagvégi orrhangú mássalhangzók (n, m) formájában őrizték meg. A nazális a latin naso (‘orr’) melléknévi származéka.
