méltó
méltó – ‘‹valamire› érdemes’; ‘illő’: emberhez méltó élet; ‘megérdemelt’: méltó jutalom. Származékai: méltóság, méltóságos, méltóztat, méltat, méltató, méltatás, méltatlan, méltatlanság, méltatlankodik, méltatlankodás.
A ~ alighanem igenévi származék egy elavult mélt (‘illik’) igéből, amelyet a 15. századi szövegekben visszatérő tudni mélt (‘tudniillik’) kifejezésből ismerünk. Ha feltehető -t mozzanatos képzőjétől eltekintünk, mél- töve ugor eredetű lehet: osztják melta (‘illik ‹csizma a lábra›’). Fel kell tehát tennünk egy ‘ráillik’ ⇨ ‘megfelel’ ⇨ ‘illendő’ ⇨ ’méltó’ jelentésfejlődést, amelyre rokonnyelvi (finn) példa is van. Lásd még méltán, méltányol.
