mi1
mi1 – ‹személyes névmás› én és egy vagy több más személy’; mink alakban is. Származéka: minket.
Ősi örökség az uráli korból: vogul men, osztják min (‘mi ketten’), votják mi, finn me (‘mi’), szamojéd me (‘mi ketten’). A magyar szóban eleinte hosszú magánhangzó lehetett, a Halotti Beszédből miü olvasható ki; utóbb bizonyára a mi2 analógiás hatására rövidült meg. A nyelvjárási mink elvonás a minket tárgyesetből, amely a tárgyrag előtt -nk birtokos személyjelet visel.
