mulya
mulya – ‘mamlasz, bárgyú (ember)’.
Az eredetibb, s tájnyelvekben még élő ‘öszvér’ jelentés alapján biztos, hogy a ~ végső forrása a latin mulus, mula (‘hím, illetve nőstény öszvér’). Ez különféle utakon számos nyelvbe elszármazott: bajor-osztrák muli, olasz mulo, mula, horvát, szlovák mula; a magyar szó közvetlen átadója nem határozható meg, illetve az idők során többszörös átvétel is történhetett; az l hang palatalizálódott. Mai értelme a gúnyosan használt állatnevekével (szamár, ökör, marha) párhuzamosan alakult ki. Lásd még mulatt.
