nominativus
nominativus – [nominatívusz] ‘alanyeset’. Latin nyelvtani szakszó a nominare, nominatum (‘megnevez’) ige nyomán, a nomen, nominis szóból, az esetnevekre jellemző -ivus végződéssel (mint dativus, genitivus). Lásd még nómenklatúra, nomenverbum, nominál-, nominális.
