notórius
notórius – ‘hírhedt’; ‘megrögzött’: notórius hazudozó.
A hazai latin notorius (‘közismert; rosszhírű’) átvétele. Ez a késői latin notorius (‘közhírré tevő; közismert’) megfelelője a noscere, notum (‘megismer, megvizsgál’) igéből. A gonosztevőkkel kapcsolatos jelentéskör sajátos magyar fejlemény, bár van némi alapja a klasszikus latinban, hiszen a nota jelentései között szerepel a ‘cenzori megrovás, szégyenbélyeg, gyalázat’ is. Lásd még nobilis, nominális, nóta, notabilitás, nótárius.
