nyék
nyék – ‘vadaskert, erdő’; ‘környék’.
A ~ feltehető nyé- alapszava alighanem ősi örökség az ugor korból: vogul nev-, neg- (‘köt’), osztják neveita- (‘befon’). A ~ -k eleme deverbális névszóképző, s a szó első jelentése ‘fonott kerítés, sövény’ volt, majd ‘erdőben elkerített hely’, s így ‘vadaskert’; ‘környék’ jelentése késői, és éppen az utóbbi szó -nyék elemének beleértésére alapul. A ~ kapcsolata az ősi magyar Nyék törzsnévvel, amely helynevekben él (pl. Kápolnásnyék), csak feltehető, de nem bizonyítható.
