olvas
olvas – ‘írott szöveget nézve annak értelmét felfogja’; ‘a megértetteket hangosan kimondja’: felolvas; ‘‹más jelrendszer jeleit› megérti’ kottát olvas; ‘‹rejtett tartalmat› kikövetkeztet’: olvas a jelekből, valakinek a szeméből; ‘‹régen› számlál’: a pénz olvasva jó; ‘szemére vet’: ráolvassa, fejére olvassa bűneit; ‘‹rá- igekötővel› bűvös igéket mormol fölötte ‹babonás gyógyítás céljával›’. Származékai: olvasás, olvasó, olvasgat, olvastat, olvasott, olvasatlan, olvasható, olvashatatlan, olvasat, olvasmány, olvasmányos.
Bizonytalan eredetű szó. Feltehető olva- alapszava talán egy régibbi lova- tő hangátvetéses folytatása -s gyakorító képzővel (mint futos, keres, tapos). A lova- finnugor eredetű: vogul lovant, mordvin lovomsz (‘számol, olvas’). Az eredetibb ‘számlál’ jelentésből ‘betűket sorba számlál’ ⇨ ‘megérti őket’ fejlődés történt; némileg hasonló a görög legó (‘szed, számít, sorol’), latin legere (‘szed, gyűjt, sorol’), német lesen (‘kiválaszt, gyűjt’) igék esete, amelyek mind felvették az ‘olvas’ jelentést. A fenti származtatás hibája, hogy a feltett hangátvetést nemhogy bizonyítani, de még valószínűsíteni sem tudja. Lásd még olvasó.
