orvos
orvos – ‘a gyógyítás egyetemileg képesített szakembere’. Származékai: orvosi, orvosol, orvosló, orvoslás, orvoslat, orvosság, orvosságos.
Vitatott eredetű szó. Lehet, hogy -s eleme denominális névszóképző, amely foglalkozást jelöl. Ez esetben az urvu-, urvo- alapszó kétféle előzményből magyarázható: finnugor varpa (‘varázslat, bűvölés’), vagy ótörök oru (‘betegség’). Az előbbi példái: finn arpa, arvan (‘sors, varázsvessző’), észt varp (‘rontás’); az utóbbié: kun agrah, kirgiz oru. Lehet az is, hogy az ~ magyar szempontból tőszó, és ótörök eredetű: ujgur arviscsi (‘varázsló’); a varázslás és gyógyítás a nomád kultúrfokon rokon ténykedés.
