oszlik
oszlik – ‘‹csoport› szétszéled’; ‘‹köd, felhő› fokozatosan eltűnik’; ‘‹tetem› bomlik’; ‘részekre tagolódik’: a szonáta három tételre oszlik. Származékok és kapcsolt szavak: oszló, oszlás, oszladozik, oszladozás, oszlat; oszt, osztó, osztás, osztódik, osztódás, osztozik, osztozkodik, osztozkodás, osztott, osztatlan, osztható, oszthatatlan, osztalék, osztalékos.
A szócsalád osz- alapszava bizonytalan eredetű. Lehet, hogy ősi örökség a finnugor korból: cseremisz uzsas, finn osa (‘rész’). A finnugor előzmény talán igenévszó volt ‘rész’, illetve ‘részekre oszt’ jelentéssel. Az ~nak van oszol alakja is, bizonyos igei alakok ebből képződnek: oszolj, oszolva. Lásd még osztag, osztály.
