ő
ő – ‘az az ismert, említett személy’.
Ősi örökség a finnugor korból: zürjén szije, votják szo, észt en (‘ő’). A feltehető alapnyelvi sze bonyolult úton fejlődött a Halotti Beszédben található ü vagy üv formáig. Ebből ü ⇨ ö ⇨ ő, illetve üv ⇨ ű ⇨ ő úton alakult ki a mai forma, nyíltabbá válással, az első esetben nyúlással is.
