öcs
öcs – ‘ifjabb fiútestvér’; ‘testvér fia’: (unoka)öcs; ‘gyerek, fiatalabb férfi megszólítása ‹birtokos személyjeles formában›’: Szép öcsém, miért állsz ott a nap tüzében? (Arany). Származékai: öcsi, öcskös.
Ősi örökség a finnugor korból: vogul es (‘öcs’), osztják itseki (‘öcskös’), votják uzsi (‘sógorasszony’). A finnugor *ecse alapforma a rokonnyelvek, illetve nyelvjárásaik egy részében húgot, unokahúgot is jelent, s erre a magyar régiségben is van példa. A harmadik személyű birtokosra utaló öccse, öccsük szótövében intervokális nyúlás történt.
