planéta
planéta – ‘bolygó’; ‘‹régen› papagállyal kihúzatott, jóslást tartalmazó cédula’. – planetáris: ‘a bolygókkal kapcsolatos’. – planetárium: ‘kupolás építmény a bolygók és más égitestek mozgásának vetítés általi szemléltetésére’; ‘az ilyen vetítést végző bonyolult optikai eszköz’. – planetoid: ‘kisbolygó’.
Tudományos szócsalád a latin planeta, illetve előzménye, a görög planétész (‘vándor’) nyomán, a planaomai (‘vándorol, bolyong’) igéből. A szó planész alakváltozatának többes planétesz alakját egyébként az ókori görögök is használták ‘bolygók’ értelemben. A ~ régi ‘jóscédula’ jelentése, amely a búcsúkat járó planétás ember ténykedésével kapcsolatos, az ilyen jóslatok asztrológiai jellegére utal. Lásd még plankton.
