plasztika
plasztika – ‘szobrászat’; ‘szobrászati műtárgy’: kisplasztika; ‘sérült, elpusztult testrészek pótlása, testi hibák kiigazítása sebészeti úton’: plasztikai műtét. – plasztikus: ‘formálható, képlékeny’: plasztikus jellem; ‘szemléletes, érzékletes’: a regényhős plasztikus ábrázolása; ‘térbeli, kidomborodó’; ‘térhatású’: plasztikus mozi. – plaszticitás: ‘plasztikus jelleg’. – plasztik: ‘‹lágy, formálható› műanyag’; ‘képlékeny robbanószer’: plasztikbomba.
Nemzetközi szócsalád a görög plasztikosz (‘formálható’) nyomán, a plasszó (‘gyúr, alakít’) igéből; a ~ jelentésköre a plasztiké tekhné (‘az alakítás művészete’) kifejezésből ered, a latin plastica (ars) közvetítésével. A plasztik a német Plastik átvétele. Lásd még plasztilin, plazma.
