pulya
pulya – ‘kisgyermek’; ‘‹melléknévként› gyáva’: Meddig lesz még úr a betyárság / És pulya had mi, milliók? (Ady).
Bizonytalan eredetű szó; forrása talán a román pui (‘állat kicsinye, kisgyerek’), a latin pullus (‘csikó’) folytatója. Lehet, hogy az átadás korában a román szó pulu alakú volt; az l a magyarban palatalizálódott, a szóvégi -a pedig megszilárdult birtokos személyjel lehet (mint fiú–fia).
