redő
redő – ‘ránc’; ‘‹kelmén› tetszetős, hullámszerű be-, illetve kitüremkedés’. Származékai: redős, redősödik, redőz, redőzet.
A szócsalád alapja a redős melléknév, amely egy bizonytalan eredetű régi, nyelvjárási red (‘ránc, kéreg’) -s képzős származéka előbb redes, majd labializálódott redös alakban. Ennek ö-je talán analógiásan nyúlt meg, az esős, erős, sietős és hasonló szavak mintájára, majd ebből az alakból vonódott el a ~ főnév.
