révül
révül – ‘önkívületbe kerül’. Származékok és kapcsolt szavak: révület, réved, révedezik, réveteg.
Ősi örökség a finnugor, vagy talán az uráli korból: vogul rei, osztják reu (‘meleg, forróság’), zürjén regid (‘hamarjában, melegében’), votják zsog (‘forró’), szamojéd rejems ‘ég’. Az ómagyar ré- alapszó mai változataiban hiátustöltő v-t találunk (réül, réed ⇨ révül, réved); a finnugor előzményekből sejthető ősibb *reg- tőből ered a régen, reggel, regös, rejt, rekesz, rekkent, rögtön. Az egész szócsaládban elsődleges jelentéselem a forróság: a ~ fenti jelentésköre azon az ősi hiedelmen alapszik, hogy a sámán az istenség forró leheletétől esik önkívületbe. Lásd még részeg.
