sorompó
sorompó – ‘felemelhető és leengedhető vagy elfordítható útlezáró rúd’; ‘‹régen› a lovagi küzdőteret kerítő korlát’: sorompóba lép (‘harcba száll’).
A bajor-osztrák schrankbaum, schrankpaum átvétele az irodalmi német Schranke (‘korlát, útlezáró rúd’) és Baum (‘fa’) elemek nyomán. A szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang, a szóbelsejit a k hang kivetése oldotta fel, majd az így előállt feltehető *sarampóm alak -m-je kiesett, mert birtokos személyragjelnek érződött, a magánhangzók pedig egymáshoz hasonultak.
