süket
süket – ‘nem halló, nehezen halló (személy)’; ‘‹a szlengben› ostoba, hülye’. Származékai: süketség, süketül, süketít.
Ismeretlen eredetű szócsalád. Manapság a szó illabiális siket változata használatos hivatalos megnevezésként, éspedig eufémisztikus okokból, hogy ti. a halláskárosultakat ne sértse a fenti második jelentés beleértődése: Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége.
