suta
suta – ‘őz nősténye’; ‘‹melléknévként› balkezes; félszeg, ügyetlen, esetlen’; ‘visszás, groteszk’.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát šut (‘szarvatlan’), szlovák šuta (‘szarvatlan juh, kecske’), amely alighanem a román ciut, şut (‘csonka, rövid szarvú’) közvetítésével jutott nyelvünkbe. Melléknévi jelentésköre a csonkaság és az ezzel kapcsolatos esetlenség, tökéletlenség képzetéből alakult ki.
