szablya
szablya – ‘egyélű görbe kard’.
Sok európai nyelvben élő vándorszó: német Säbel, francia sabre, olasz sciabola, lengyel szabla, szerb-horvát sablja stb. Ezek közül több is bizonyíthatóan a magyarból kölcsönözte a szót mint a szab vélt származékát. Ez utóbbi vélekedés azonban, amely sokáig nálunk is tartotta magát, kétséges, főleg azért, mert az ige ‘vág’ jelentése jóval később bukkan fel, mint a ~ első adatai, továbbá nincs nyoma olyan *szabol igének, amelyből a ~ mint melléknévi igenévi származék levezethető volna. A ~ szót tehát tisztázatlan eredetűnek kell tekintenünk.
