szakad
szakad – ‘eltépődik ‹szövet, szál›’; ‘‹területi, politikai, társadalmi egység› többfelé válik’: három részre szakadt az ország; ‘beomolva lezuhan’: rájuk szakadt a mennyezet: ‘zuhog’: szakad az eső, felhőszakadás; ‘‹meg- igekötővel › félbemarad’: megszakadt a tárgyalás, az életközösség. Származékok és kapcsolt szavak: szakadás, szakadék, szakadékos, szakadozik, szakadozás, szakadatlan, szakadár; szakít, szakítás, szakaszt, szakasztott, szaggat, szaggatás, szakajt, szakajtó.
A ~ a szak1 származéka, mégpedig annak korábbi, feltehető igei jelentése (‘tör, tép’) nyomán; olyan deverbális képzés, mint az akad, izzad, reked és hasonlók. A szakajt a szakít alakpárja; a szakajtó olyan gyékényfonatú kosárféle, amelybe a kelesztésre szánt tésztát tették, a dagasztóteknőből szakítva ki a megfelelő adagot. Lásd még szakasz, szakmány.
