szellem
szellem – ‘természetfölötti, testtelen képzelt lény’: gonosz szellem; ‘halott ember visszajáró lelke, kísértet’: szellemidézés; ‘alkotó elme, értelem’: az emberi szellem diadala; ‘(uralkodó) felfogás, közgondolkodás’: korszellem, szellemtörténet; ‘belső tartalom, lényeg’: a törvények szelleme; ‘ötletesség, elmeél’: csupa szellem a szava. Származékai: szellemes, szellemesség, szellemtelen, szellemi, szellemiség, szellemeskedik.
