szervusz
szervusz – ‘üdvözlési forma tegeződő viszonyban’. Alakváltozatok: szerbusz, szevasz, sziasz, szia, szió, szióka.
A latin servus (‘szolga, rabszolga’) megfelelelője, a régi latin servus humillimus domini, azaz ‘alázatos szolgája (vagyok) az úrnak’ köszöntés első szava. Az ausztriai német példája nyomán honosodott meg nálunk, de elterjedt a cseh és lengyel nyelvben is, feltehetőleg azonos hatásra.
