szittya
szittya – ‘szkíta, iráni eredetű ókori lovasnomád nép tagja’; ‘ázsiai eredetére büszke, „tősgyökeres” magyar ember’: S máglyára vinne / Egy Irán-szagú, szittya sereg (Ady).
A latin többes Scythae (‘szkíták’) szóból kikövetkeztetett egyes számú forma magyarul előbb szitha lett, majd e szóalakba a Scythia országnév keveredett bele, és szithia ⇨ szitja ⇨ szitya úton, a tőmagánhangzó intervokális kettőződésével vezetett a ~hoz. A népnév forrása a tisztázatlan eredetű görög Szküthész. A fenti második jelentés onnan ered, hogy középkori krónikásaink a szkítákat a hunokkal azonosították, és így a legendás hun-magyar rokonság alapján sokan őseinket látták bennük.
