szökik
szökik – ‘ugrik’; ‘titkon menekül’; ‘sugárban fellövell’: szökőkút; ‘hirtelen magasabbra kerül’: arcába szökött a vér. Származékai: szökés, szöktet, szöktetés, szökken, szökdel, szökdécsel, szökdös, szökell, szökevény.
Ótörök vendégszó: oszmán-török, azeri sek- (‘ugrik, ugrándozik’); a magyar igető labializálódott s utóbb ikesedett. A ‘megszökik’ jelentést magyarázza a hasonló értelemben használt megugrik igealak.
