szolga
szolga – ‘ház vagy személy körüli fizikai munkára szegődött alkalmazott’; ‘szerénységből vállalt önminősítés’: alázatos szolgája (vagyok) az úrnak; ‘valakinek vagy egy ügynek odaadó s tevékeny híve’: Isten szolgája. Származékai: szolgaság, szolgál, szolgáló, szolgálat, szolgálati, szolgáltat, szolgáltató, szolgáltatás, szolgalom, szolgalmi.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén sluga, szlovák sluha (‘szolga, cseléd’). A magyarban a szóeleji mássalhangzó-torlódást járulékhang oldotta, majd a két nyílt szótagos tendencia és a nyíltabbá válás formálta ki a szót: sluga ⇨ szuluga ⇨ szulga ⇨ szolga.
