szubjektum
szubjektum – ‘alany, a megismerő és cselekvő lény’; ‘logikai alany, amelyről az ítélet szól’. – szubjektív: – ‘alanyi, az egyénből, annak tudatából és érzéseiből kiinduló, azt tükröző’; ‘egyéni; egyoldalú, elfogult’. – szubjektíve: ‘egyénileg, a saját felfogása, nézőpontja szerint’. – szubjektivitás: ‘alanyiság’; ‘egyéni, személyes (és esetleg elfogult) nézőpont’. – szubjektivizmus: ‘filozófiai felfogás, amely tagadja az egyéntől függetlenül létező valóságot vagy annak megismerhetőségét’.
Nemzetközi szócsalád a latin subiectum (‘alávetett, valaminek kitett dolog’) nyomán, a subicere, subiectum (‘alávet’) igéből, a sub- (‘alá, közel’) és iacere (‘dob’) elemek alapján; a szubjektíve latin határozói alak (subiective). Filozófiai jelentése az objektummal való szembeállításban válik érthetővé: amaz szembe van helyezve az énnel, rajta kívül áll, a ~ pedig alája, a közelébe, tehát hozzá tartozik. Lásd még szüzsé.
