talál
talál – ‘rábukkan, lel ‹keresés során vagy anélkül›’; ‘valamilyen állapotban lel’: jó színben talállak; ‘eldobott tárggyal, kilőtt lövedékkel célt ér’: szügyön találta a szarvast; ‘‹lövés, célzás› célba üt’: két lövése talált, találó észrevétel; ‘‹kép, leírás› ráillik, egyezik’; ‘‹valamilyennek› ítél, vél’: nem találom célszerűnek ezt a megoldást. Származékai: találó, találós, találat, találgat, találkozik, találkozás, találkozó, találmány, találékony, találomra, találka.
A ~ tal- alapszavát -l gyakorító képző egészíti ki (mint dobál, metél). Az alapszó ősi örökségünk az uráli korból: cseremisz tolam, finn tulla, észt tulema, szamojéd tuam (‘jön, érkezik’). A ‘jön, megy’ és ‘talál’ jelentések más nyelvekben is kapcsolatosak: latin venire ⇨ invenire, orosz idtji ⇨ najtji; mi több, a magyar rájön szónak is van ‘kitalál’ jelentése. Lásd még talán, talány.
