tanú
tanú – ‘valamiről személyes élményei alapján, hitelt érdemlően beszámolni képes ember’: a vád tanúja; ‘hivatalos cselekményt hitelesítő személy’: házassági tanú; ‘tárgy, építmény, amely múlt események emlékét őrzi’: nagy idők tanúja volt ez a ház. Származékai: tanúság, tanúsít, tanúskodik, tanúsítvány.
Ótörök eredetű szó: ujgur, csagatáj, kun tanuk, oszmán tanik (‘tanú’). A magyarba egy ótörök *tanug alak kerülhetett, ennek szabályos folytatója a ~.
