technika
technika – ‘a természet törvényeit hasznosító eljárások, módszerek összessége’; ‘mesterségbeli tudás, készség’; ‘előállítási, gyártási mód’; ‘műszaki felszerelés, berendezés’. – technikus: ‘műszaki szakember’. – technikum: ‘műszaki iskola, szakközépiskola’.
Nemzetközi szócsalád a latin technicus, illetve előzménye, a görög tekhnikosz (‘a művészet, mesterség körébe tartozó, szakszerű, ügyes’) nyomán; ez a tekhné (‘ügyesség, mesterség, művészet’) melléknévi származéka, forrása a tekhnaomai (‘ügyesen kigondol, elkészít’) ige. A ~ a német Technik átvétele (ez meg a francia technique szóé) a végződés latinosításával, a fizika, logika, mechanika s hasonló szavak analógiájára; a technikum ugyancsak a németben keletkezett, latinosított forma, egy studium technicum (‘technikai tanulmányok’) szókapcsolatból önállósulva. Lásd még technécium, technikolor, technokrácia, technológia.
