terrakotta
terrakotta – ‘máz nélkül kiégetett agyag, cserép’; ‘ilyenből készült műtárgy’.
Művészeti szakszó az olasz terra cotta nyomán, ez tkp. ‘sütött föld’, a latin terra (‘föld’) és cocta (‘főtt, sütött’) nyomán, a coquere, coctum (‘főz, süt’) igéből. Lásd még terasz, terrárium, terrénum, terrier, territórium.
