tör
tör – ‘‹szilárd testet› szétzúz’; ‘ily módon egy darabot leválaszt’: kenyeret tör; ‘benyomul’: utat tör a tömegen át; ‘küszködik valaminek az elérésére’: a szépre, a jóra tör; ‘hibásan beszél ‹nyelvet›’: töri a németet; ‘‹betegség› rohamokkal kínoz’: töri a frász, a nyavalya; ‘oszt’: három törve hattal; ‘kényszerítve szoktat’: járomba töri az ökröket. Származékai: törés, tördel, tördelés, töret, törik, törékeny, törékenység, töredék, töredékes, töredelem, töredelmes, töredezik, töredezett, töretlen, törhetetlen, törmelék.
