törpe
törpe – ‘a növekedésben feltűnően visszamaradt, torz termetű ember’; ‘apró termetű, emberi formájú mesebeli lény’; ‘a szokottnál sokkal kisebb méretű’: törpebirtok, törpefenyő, törpeautó. Származékai: törpeség, törpül, törpít.
A töpörödiknek is alapul szolgáló régi töpik (‘zsugorodik, összemegy’) ige származéka, olyan folyamatos melléknévi igenév, mint a csusza, hinta, hulla, penge szavak. A feltehető eredeti *töpe forma r eleme inetimologikus járulékhang lehet; ilyen a bozót–borzad, topog–torpan, szotyog–szortyog szókapcsolatokban is megjelenik. Lásd még töpörtyű, töpreng.
